Ez
most egy hosszú iromány lett, amiben papírra-monitorra vetettem
azokat a gondolataimat, amelyek már hónapok óta érlelődnek
bennem. Ez az írás most nem az utazásunkról szól, nem a velünk
történt eseményeket írom le, hanem saját elképzeléseimet
általánosabb dolgokról. Két nagy részre osztottam az irományt:
az első rész a Gennyről szól, a második pedig a Spiritről.
Egy-egy gondolatot sokkal hosszabban és mélyebben is ki tudnék
fejteni, viszont most nem tudok sok időt eltölteni a laptop előtt,
mert ahol jelenleg lakunk, ott nincs áram. Sokszor idézek az adott
gondolathoz kapcsolódóan más írásokat is, remélem nem zavaróak,
velük most egyszerűbben át tudom adni a fejemben lévő képet.
Várom
visszajelzéseiteket, véleményeiteket, gondolataitokat interneten
akár publikusan akár privát üzenetben egyaránt! Kellemes
olvasást és időtöltést!
1.
RÉSZ: GENNY
1.1.
FERTŐZÉS ÉS MEGTISZTULÁS
A
természet megalkotta a Gennyet. Amikor az egészséges élő
szervezet megsérül, megfertőződik, utána a gyógyulás része
lesz az elgennyesedés és a kifakadás. Összegyűlnek a nem kívánt
dolgok, majd távoznak, átalakulnak. Visszaáll a természetes
állapot, ha jelen van a Spirit.
A
Spirituális Genny olyan, mint a Megváltó: az életedben jelen lévő
rossz dolgoktól megszabadulhatsz általa. A gyógyulást segíti a
Hit. A gyógyulás jelenti az egységedet a környezeteddel és
önmagaddal, az utad és a helyed megtalálását a nagyvilágban, a
negatív és pusztító gondolataid, cselekedeteid csökkentését. A
'hit' az az elv- és értékrendszer, amely szerint éled az életed.
Egészséges vagy, ha boldogságban alkotsz és ezalatt nem
pusztítasz. Alkotás az otthonod megteremtése is. Pusztítás a
túlságos növekedés (bazi nagy hotelek, bevásárlóközpontok,
ipartelepek) és a nem megfelelő anyagfelhasználás (pazarlás,
újra nem használás, szeméthalmozás) is.
1.2.
FOGYASZTÓI TÁRSADALOM
Babylon
– sokan így hívják azt a pénz alapú
gazdasági-társadalmi-politikai-jogi-(és sok esetben)vallási
rendszert, amely jelenleg a Föld bolygó jelentős részén jelen
van, és a modern civilizált ember ebben él. Hite a pénz. Nem
számít csak a profit és a növekedés.
Ajánlom
figyelmedbe a következő dokumentumfilmeket, amelyeket megtalálhatsz
könnyedén az interneten angolul, de némelyiket magyarul is: Money As Dept (A pénz, mint adósság), Zeitgeist (Korszellem), Home (Otthonunk), Earth (Földünk), The Corporation (A vállalat).
A
fogyasztói társadalomban csak egy vásárló és profittermelő
biorobot vagy. A megtanult ismereteid, tudásod nagy része és a
lakóhelyed kialakítása is ehhez illik. Az egyén már szinte meg
sem próbálja előállítani a családja számára szükséges
ennivalót és anyagi eszközöket, megveszi a nagyiparilag
előállított késztermékeket a szupermarketben, és beköltözik
egy futószalagon épített lakóparkba. Nem ismeri igazán a
természetet (ehető növényeket, mérges állatokat), mert a napi 24
órában az általa megteremtett mesterséges és virtuális világban
él. A megszerzett tudása pedig majdnem csak arra alkalmas, hogy a
többi biorobottal hogyan kell együtt dolgozni. A szakmákat
túlspecifikálták, minden szaki csak a maga szakterületéhez ért,
ami csak egy kis része a szakmájának. Így egy egyszerű feladat
megoldásához is legalább egy tucat ember és vagy 5 számlaképes
cég szükséges, meg persze a bank, ami az egész projektet
finanszírozza.
A
fogyasztói társadalom orvosának sem az a célja, hogy egészséges
légy, hanem hogy minél több gyógyszert fogyassz el és minél
több vizsgálaton, kezelésen essél át. Elgondolkoztató még az
orvosi ellátás mögött lévő társadalmi egészségbiztosítási
rendszer is, de erre most nem térek ki.
Az ember jóval több annál, hogy biorobot legyen. Az ember egy alkotó spirituális lény. A pénz ebben a rendszerben már nem csereértéket képvisel. A pénz csak egy darab anyag, az értékét a hited, ideológiád adja neki. Valódi értéket nem képvisel – csak amennyit az anyaga ér. Ész nélkül fogyassz még többet, dolgozz még többet, termelj minél több profitot, add el az utolsó fát is, ami felett még rendelkezel. Ez csak Genny. Hol van az életedben a Spirit?
“Minden
megnyilvánulásod, mely szépen, üdén, szabadon kibontakozik:
ajándékod; minden megnyilvánulásod, mely mohóságtól bűzlik:
ürüléked. Bármelyikünkből sokkal több salak fakad, mint
adomány, s ez ellen nincs más segítség, mint hogy salakunkat
eltakarítjuk; ehelyett az európai ember kezdettől fogva és
mindinkább, ürülékéből rendszert, törvényt, erkölcsöt épít,
amit fegyverrel, pénzzel, hatósági pecséttel rangos testülettel
őriz és mindenkitől megköveteli, hogy e bélsár-palotákhoz és
ünnepélyes ganajszobrokhoz igazodjék. Ezek folyton repedeznek,
omlanak, általános bűzt és viszketegséget terjesztve; s egyre
több, frissebb, puhább ganajjal kell toldani-foldani őket.
Lassanként az emberiség egész ürülék-metropoliszt emelt maga
fölé, mely most, a húszadik században ráomlott a gazdáira.
Ahogy valamikor az eget ostromló óriássá nőtt emberiségre tűz-
és víz-özön zúdult, most a ganajimádóvá törpült emberiséget
utolérte a trágya-özön. Évszázadokig nem lesz egyéb, mint
fojtogató bűz, mocsokban evickélés, háborúzás durrogó,
rotyogó, trágyaszagú fegyverekkel a régi fényes fegyverek
helyett, míg a ganaj-kor embere ki nem pusztul. Aki az egész
földgolyóból pöcegödröt csinált, most belefullad.” (Weöres
Sándor – A Teljesség Felé)
1.3.
MESTERSÉGESEN GENERÁLT FOGYASZTÁS
Földünk
készletei és korlátai végesek. Nem lehetséges zárt keretek
között folyamatosan növekedni, folyamatosan profitot termelni. A
természet alapanyagai, teremtményei, évezredek alatt kialakult
légtere biztosítják az életünk alapjait: az ivóvizet, a
levegőt, a táplálékot, az otthonunk köveit. A fogyasztói
társadalom a következő hét dologgal vesz rá minket arra, hogy a
szükségesnél is többet fogyasszunk, még többet pusztítsunk,
még több profitot termeljünk néhány nagyvállalatnak:
1.
minőség. A fogyasztói társadalom minden termékének van
minősége, és minél jobb – magasabb, annál inkább a rendszert
(és nem a fogyasztót) szolgálja. Például: akkor első osztályú
egy paradicsom, ha szép, nagy, piros, gyorsan és olcsón
előállítható, tárolható, szállítható. Nem fontos, hogy finom
legyen, tartalmazza az összes szükséges vitamint és ásványi
anyagot, az sem fontos, hogy milyen kémiai anyagokkal van tele
(műtrágya, serkentőszerek, növényvédőszerek). A lényeg, hogy
minél tetszetősebb legyen kívülről és minél értéktelenebb.
Ha nincs nagy értéke, olcsóbban megtermelhető, nagyobb haszonnal
eladható – mert ugye megveszik. Így ha lejár egy termék,
megsérül, nem megfelelő valamiért, akkor nyugodt szívvel
kidobhatod. Magasabb 'minőség' – nagyobb pazarlás, magasabb
profit egyeseknek.
2.
termelés. Sok termékre szükség van, amit egyénileg
(kisközösségileg) is elő lehetne állítani: szerszámok, ruhák,
bútorok, konyhai és technikai eszközök. A civilizált ember
rászokott a késztermékek ész nélküli vásárlására és
halmozására. Babylonban a szükségesnél is jóval többet
termelnek (amihez több alapanyag, több energia és több munka
kell), sok felesleges vagy használhatatlan dolgot is, nem az életre
készítve; az a jó, ha hamar tönkremegy, mert veszel másikat. Ez
a beépített elavulás. Ezáltal több embernek tudnak felesleges
munkát adni, fejlődik az ipar, pörög a gazdaság, gyűlik a
szemét és a Genny. A legtöbb elektronikai kötyüt ma már igen
nehéz javítani, sok esetben nem is lehet direkt (igen speciális,
beszerezhetetlen alkatrészek, felirat nélküli chipek, gyantába
öntött áramkörök), mihamarabb vegyél másikat, fogyassz többet.
3.
munkahelyek. A túltermelés és a nem tartós termékek
előállítása érdekében egy csomó ember dolgozik biorobotként.
Sok embernek adnak munkát – felesleges munkát. Sok esetben egy
hatalmas gyár alkalmazottja nem is tudja, mit termel, mihez
használják fel az ő munkafeladata által készített dolgot, nem
látja át a termelést. Legalább leköti őket valami, addig sem
gondolkoznak. Megkapják az egyértelmű munkafeladatot, erkölcsi
szabályokat, formatevékenységeket, a maguk hierarchikus
rendszerében. Van egy csomó olyan 'jó' munkahely is, ami az
emberiség és a természet számára teljesen haszontalan, sőt
káros, de magas fizetést ad: ügynökök, managerek, bankárok,
brókerek, politikusok, irodisták, … Sok esetben a dolgozó az
ország egyik végén él, a munkahelye a fővárosban van, a
munkaterülete pedig az ország másik végén. Az ottani munkásoknak
pedig sok száz kilóméterre másfelé. Több autó kell, több
üzemanyag, több munkaidő, több energia és technikai eszköz.
Aztán ott vannak a teljesen haszontalan cégek is, amik értéket
egyáltalán nem, csak profitot és gennyet termelnek. Vagy a túl
nagyra nőtt, hierarchikus félkatonai cégek is (MÁV, BKV, posta,
távközlés), ahol a túlbonyolított struktúra miatt sokszor
sokkal több embert foglalkoztatnak, mint amennyire szükség van.
Elsősorban az íróasztalok mögött...
4.
növekedés. A mai gazdaság egyik alaptétele a folyamatos
növekedés és a profit. Ennek érdekében az ember képes lenne
beépíteni minden talpalattnyi területet.
Már így is jóval több épület van, mint amennyit használni
tudunk – ezt látom nyugat-európában. A települések mérete is
növekszik, felemésztve lassan a környezetet. Természetesen az
épületeket is csak rövid időre tervezik, hogy folyamatosan fel
kelljen újítani és időnként újraépíteni. Az új épületek
öngyilkos 'sötétzöld technológiával' készülnek. Légmentesen
záródó ajtók-ablakok, tökéletes szigetelés körben mindenhol,
gépek a légkondícionálásra és a levegőztetésre. Ugyan az új
tévék, laptopok, és fényforrások kevesebb energiát
fogyasztanak, és a jó szigeteléssel a fűtéshez-hűtéshez is
kevesebb energia kell, mégis az új, Babylon által kreált épületek
sokkal több villamos energiát fogyasztanak a beépített hatalmas
gépek miatt. Ez nem takarékosság, ez nem 'zöld' technológia.
Persze vannak kivételek, önellátó passzív és aktív házak, de
a modern, új betonmonstrumok nem ilyenek.
5.
szemetelés. A túlzott termelés és fogyasztás (árubőség)
rászoktatta az embereket a még nagyobb szemetelésre. Sokszor már
az szemét, amit megvesznek, selejtként gyártottak, és ami még
használható lenne valami másra, azt is kidobják, valamint a
technikai eszközök javítását már gyártáskor igyekeznek
ellehetetleníteni. A szemétnek csak egy kis részét használják
újra, azt sem igazán értelmesen. A háztartási vegyes szemét
sokszor hulladékégetőbe kerül, pedig sok organikus felesleget,
fémeket, papírt, textilt, üveget tartalmaz. A papírt és a fa
bútorokat, dobozokat újragyártják, az üvegeket gyűjtéskor
összetörik, majd újraöntik – több munka, több energia, több
profit. Rengeteg értékes fém és fejlett technológia megy kárba,
mert nem használják újra, és az újabb termékeket újabb
nyersanyagokból készítik.
6. háborúk. A háború a legjobb, és általánosan használt módszere az új alapanyag-lelőhelyek elfoglalására, épületek és termékek megsemmisítésére, a technikai 'fejlődésre', a túlnépesedés szabályozására, az emberek rabszolgává tételére. Azt gondolom, hogy a modern háborúkat már nem csak haderővel és fegyverekkel csinálják, a gazdasági rendszerben is háború van, mert ha egy országot gazdaságilag tönkre tesznek, irányíthatják jogilag-katonailag is. Persze a háborúkat is elsősorban az értékszerzés hajtja: új földek, új kincsek, új rabszolgák.
7. vallás. A vallás hitrendszer, ami az ember alapelveit és életét meghatározza. A tudomány és a gazdaság is egy rendszer, egy vallás. Szerintem minden olyan vallás, amelyik vagyonilag növekszik (több, nagyobb, értékesebb 'szent-hely', kegytárgyak, bálványok, ruhák) és nem tud vagy nem akar helyes látásmódot adni a híveinek vagy az ellenségeinek, káros és felesleges. Adakozz a Genny Egyházának :)
1.4.
AZ ELVESZETT EGYÉN
Babylonban
nagyon jól kitalált módon terelik az egyéneket egy bizonyos
völgybe és egy bizonyos vágányra, hogy ugyanazt akarják,
ugyanúgy fogyasszanak, ugyanúgy irányíthatóak és
megfélemlíthetőek legyenek. Már fiatal korban eldöntetik a
gyerekekkel, hogy mit és mennyit tanuljanak, melyik speciális
szakterületre menjenek, majd munkahely, család, gyerek, házimozi,
internet, autó, lakás, vállalkozás, nyaralás évente egyszer két
hétre, majd robotolás mindezekért 20-30-40 éven keresztül a
hitelek miatt.
Miért is dolgozik valaki, miért is vállalja 'önként' ezt a mókuskereket? Karrierért, otthonért, családért, barátokért, álmokért, szülőkért, önmegvalósításért, utazásért, … Sokszor ezért napi 10-12 órát is dolgozik az egyén, jelentős időt és energiát veszít mások profitjáért, és csak az előbb felsorolt fontos dolgokra nem marad ideje. De legalább nem lóg annyit a neten, nem keres és tart meg kapcsolatokat, nem elmélkedik a gazdasági-társadalmi-vallási dolgokon, csak átrobotolja az életét a szeretteiért vagy az álmaiért, amire aztán nem marad ideje és energiája.
A szokások és gátlások (aminek alapjait a társadalom adja a neveltetésen keresztül) igyekeznek magakadályozni, hogy az emberek, egyének, családok komolyan, őszintén, nem nyerészkedési szándékból beszélgessenek egymással. Az életről, a problémákról és a megoldásokról, az egyéni tapasztalatokról. Sokszor még a 'barátok' sem tudnak őszintén beszélgetni egymással, mert vagy nem is akarnak vagy tabuk miatt nem teszik, vagy nem akarják mélyebb gondolataikat kicserélni.
Az ember társas lény, és a barátok – család arra is való, hogy együtt, egységben éljünk, segítve egymás életét és kiteljesedését. Ha a körülötted lévőkben ezt nem érzed, keress más barátokat. A rokonaidat nem válogathatod meg, de a párodat és a barátaidat igen.
1.5.
ÚJRAHASZNOSÍTÁS
A
civilizált ember rengeteg hasznos, értékes dolgot kidob a munkája
vagy a hétköznapi élete alatt, ami nem lenne szemét. Például az
organikus hulladék, a kerti ágak és levelek, komposzt, ételmaradék
tápanyagot jelent a többi élőlénynek. Az üveg, fém, papír,
elektronikai hulladék egyszerűen újrahasználható, javítható,
sokáig tartós lehetne. Az analóg és digitális kütyüket,
járműveket érdemes lenne javítani és nem újra legyártani
nyersanyagokból. A fémből újra fém, a papírból papír, az
üvegből üveg lehet ismét. A csomagolási hulladékokat is eredeti
formájukban lehetne még használni: dobozokat, üvegeket,
flakonokat, szatyrokat, ... Sokszor
a még teljesen használható dolgok is a kukában kötnek ki: ruhák,
elavult vagy megunt elektronikai eszközök, bútorok, használati
tárgyak, könyvek, játékok. Ezeknek bizony sokan örülnének
(örülnek) még.
A nagy hipermarketek és piacok elképzelhetetlen mennyiségű 'jó minőségű' ennivalót is kidobnak. Pár helyen amit láttam nyugat-európában (Spanyolország, Franciaország) az nagyon durva, igen nagy mennyiségű élelmiszer kerül a kukába, szerintem minden nagyobb hipermarketnél. Sokszor még a dolgozó emberek is nélkülöznek, éheznek, és napi szinten annyi étel megy a szemétbe, amiből (meglátásom szerint) az összes éhező jól lakhatna. Mégsem elterjedt és ismert az étel-újrahasznosítás, mert tabu, a társadalom szemszögében lealacsonyító, vagy pedig eleve odafigyelve zárják, halmozzák szemetüket a Nagyok. Sokszor csak azért kerül valamilyen étel a szemétbe, mert sérült, összekoszolódott vagy kiszakadt a csomagolása, egy része tönkrement vagy sérült, lejárt a szavatossága, megérett, maradék.
Kevés esetben használja újra az ember a szemetét. Pedig a kidobott értékeket akár alapanyagnak is fel lehet használni valami új megalkotásához. Egyre több pici, hétköznapi életben is használható dolog készíthető a szemétből: díszek, dobozok, bútorok, vagy akár ruhák műanyagból, járművek régebbi alkatrészekből, házak borosüvegekből, bútorok raklapokból, játék gumikból, számítógépek, tévék, hifitornyok elektronikai hulladékokból.
1.6.
VÉDEKEZÉS
Ezen
gondolataim kiteljesedéséért sokat segített a Kedvesem. Az
alapjaik már megvoltak, de csak később kezdtem megérteni, hogy
nem elég csak 'tudni', tenni is kell az életedért, jövődért,
szabadságodért.
Hiába tudod a fogyasztói társadalom hibáit, hiába látod át a pénz és a profitszerzés káros hatásait, ha rajta vagy a sínen és a rendszert szolgálod, azzal válságot generálsz, elősegíted a környezeted pusztulását, biorobottá válsz és mások jólétéért dolgozol. Lemaradsz az életről és az önmegvalósításról. Hiába találod meg az utadat, ha nem tudod megvédeni magad a rendszertől, megsemmisülhetsz. Meg kell védened magad, a családodat, az otthonodat, az értékeidet, mert elveszítheted ezeket.
Megvédeni magadat: nem arra gondolok itt elsősorban, hogy legyél tisztában a jogaiddal és a kötelezettségeiddel, hanem arra, hogy ne legyél aktív része a pusztításnak. Gondolataiddak, tevékenységeiddel, életeddel ne árts magadnak, ne árts másnak és a természetnek. Ne engedd, hogy agymosott bólogatógépet csináljanak belőled. Védd meg magad – magadtól, keresd meg az utadat és a helyedet. A legnagyobb veszélyt magadra saját magad jelented gondolataiddal, hiteddel, elveiddel, korlátaiddal, neveltetéseddel.
Megvédeni az otthonodat: lakóhelyed, családod, tárgyaid. Hiába szerezted meg álmaid házát, párját, munkahelyét vagy találtad meg álmaid békés ökoközösségét, ha válság van, háború van, a külvilág támad, védekezned kell, vagy kifosztanak és eltaposnak. Baszhatod az önfenntartó tanyádat egy paradicsomban illő helyen, ha jön egy háború és ledobnak a közeledben egy atombombát; egyedül kevés vagy, többeknek össze kell tartani. Már az otthon helyének megválasztása is rengeteget számít annak biztonsága érdekében.
Megvédeni a természetet: az emberektől. Az nem megfelelő, ha csökken a civilizáció növekedése és 'csak' feleannyi faj pusztul ki hetente, mint korábban, kevesebb méreg kerül a környezetbe, kevesebb atombomba robban, kisebb iramban írtjuk az őserdőt és építünk be mindent. Ha az ember, mint faj szeretne fennmaradni, ezeket meg kell állítani, mert nem marad az unokáknak.
Megvédeni a jövőt: hogy egyáltalán legyenek unokáink, és egy élhető világba szülessenek. Ne süllyedjünk le értelmileg a papucsállatkák szintjére. Ne építsük munkánkkal vagy akaratunkkal azt a rendszert, amely elpusztítja az egyént és a Földet egyaránt. A jövő a mostani tudásunkon és tetteinken múlik. Ismerjük meg környezetünket helyesen és a technológiát használjuk helyesen. Nem maga a technológia káros, hanem a használata. Nem az a baj, hogy feltalálták a kést; a kés hasznos a konyhában, de ölni is lehet vele. A tudomány sok mindent eltakar áltudással; de igazából a fontos dolgokról keveset tud – gravitáció, mágnesesség, energia, tér, sötét anyag, emberi tudat, lélek, isten, … Hol vannak azok a találmányok, amelyekkel az univerzumban jelen lévő energiákat tudjuk átalakítani villamos energiává? Miért erőltetjük a kőolajat, mint energiaforrást, ha van más? Csak a profitért? Megvédeni a jövőt – megvédeni az értékes tudásunkat.
A támadás elleni védekezésről részletesen most nem írok, ezen sorokat csak gondolatébresztésként írtam le. Egy nagyobb területet megvédeni mindenképpen közösségi szinten, nép szinten kell, és nem biztos, hogy fegyverekre van szükség hozzá.
LASSÚ
TÁNC
Nézted
valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad,
amint az esőcseppek földet érnek tompán?
Követted
szemeddel egy pillangó szenvedélyes röptét?
Nézted
a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?
Lassítanod
kéne. Ne táncolj oly gyorsan.
Az
idő rövid. A zene elillan.
Átrepülsz
szinte minden napodon?
S
mikor kérded: 'hogy s mint?', meghallod a választ?
Mikor
a nap véget ér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók
százai cikáznak fejedben?
Lassítanod
kéne. Ne táncolj oly gyorsan.
Az
idő rövid. A zene elillan.
Szoktad
mondani gyermekednek, 'majd inkább holnap'?
És
láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél
el egy jó barátot, hagytad kihűlni a barátságot,
Mert
nem volt időd felhívni, hogy annyit mondj: 'szia'?
Lassítanod
kéne. Ne táncolj oly gyorsan.
Az
idő rövid. A zene elillan.
Mikor
oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
Észre
sem veszed az út örömét.
Mikor
egész nap csak rohansz és aggódsz,
Olyan
ez, mint egy kibontatlan ajándék, melyet eldobsz.
Az
élet nem versenyfutás.
Lassíts,
ne szaladj oly gyorsan!
Halld
meg a zenét, mielőtt a dal elillan!
(ismeretlen
szerző műve)
Pálmester
(Pál Gyula)
2013.
május
Tenerife
(Kanári-szigetek), Spanyolország