Fakadás a paradicsomok ürügyén

A spanyolok őrült módjára pazarolnak, ezt már nagyon régóta tudom. Már hosszú ideje nem leszek ideges attól, hogy mennyi teljesen jó kaját találunk a szupermarketek szemetesében zárás után, mert ebből élek. És nem csak én, sokan mások is. Sőt, az boltban dolgozók is tudják, hogy emberek ebből élnek, és néha volt olyan érzésem, hogy egy csomó dolog részben azért kerül a szemétbe, hogy mi kivegyük. Másképpen nehezen tudom megmagyarázni például azt a 12 doboz tojást, ami még le sem járt, és egy nejlonzacskóban volt berakva az üres csomagolási hulladék közé. Oké, egy-két doboznak piszkos volt a sarka, valahol valamikor eltört egy tojás és ráfolyt, de akkor is... Szóval általában már nem leszek dühös, amikor az átlagos spanyol pazarlást látom. De amivel a múlt héten találkoztam, annak megint sikerült az egekbe küldenie a vérnyomásom.

Annak a háznak, ahol most lakunk, a közvetlen szomszédságában több hatalmas melegház van, ahol paradicsomot termesztenek. “Melegházat” írtam, de igazából nem az, nem is fóliasátor, mert itt abszolút nem kell a meleget benntartani, van az kint is bőven. Azt hiszem, “invernaderos” a spanyol neve ezeknek a hatalmas, legalább 100 X 100 méteres, 5 méter magasságban műanyaghálóval lefedett területeknek. A háló leginkább azért kell, hogy megszűrje a kegyetlen afrikai napfényt, és részben talán, hogy benn tartsa a nedvességet. A földön műanyag zsákokban tőzeg, ebből nőnek meg 2-3 méter magasra a paradicsomnövények. Innen jön az az olcsó spanyol paradicsom, ami miatt Magyarországon nem éri meg a gazdáknak paradicsomot termeszteni. Innen, meg Almería tartományból a félszigetről, ahol szó szerint több száz négyzetkilométert fedtek le ezekkel a műanyag sátrakkal: szó szerint egy talpalattnyi föld sincsen közöttük, csak egy méter széles, lebetonozott vízelvezető árok. Tavaly láttuk, de akkor se akartuk elhinni.

Ezeket a házakat kezdték itt 2 hete kiüríteni. Kivágják a növényeket, lebontják a vízcsöveket, kidobják a tőzeggel teli zsákokat és kezdik elölről. Csakhogy a kivágásra ítélt növények még telis-tele vannak gyönyörű, érett paradicsomokkal. Állítólag már nem éri meg leszedni, mert túl sok terem, túlságosan lenyomná az árat, ha ezt mind eladnák. Úgyhogy inkább kivágják a növényeket és megy a szemétre.

Nagyon sajnálom, hogy nincsen fényképezőgépünk (bár már dolgozunk rajta), mert akkor meg tudnám mutatni, mekkora területen hevernek embermagas halomban a kivágott növények. Rajtuk több száz kiló érett paradicsom, ami már a szupermarketekig sem jut el, mert 1 euró, azaz 300 forint alá nem mehet az ára. Pálmesterrel elveszve néztük a több száz méter hosszú “falat”, aztán az egyik sarkába felmásztunk és szemezgettünk – csak a tökéletesen érett és teljesen kemény, hibátlan paradicsomokat, mert ezekkel is 10 perc alatt megtelt a zsák, alig bírtuk hazavinni. És jelentéktelen töredékét tudtuk csak “megmenteni.” Rudy, a házigazdánk – tőle hallottuk, hogy most lehet menni ingyenparadicsomot szerezni – azt mondta, hogy csak pár napig lesz ott, aztán jönnek a hegyekből a gazdák és elviszik az állatoknak.

Egy hét múlva visszamentünk, mert most egy másik ilyen házban kezdték kivágni a növényeket. És persze nem vitte azokat a növényeket senki sehova. Ott rohadnak el a melegházak hátulja és a repülőtér hátsó menekülőkapuja között. Csak a legyek eszik őket, és kelnek ki belőlük, milliószám.

És mindez azért, nehogy “túl olcsón” kelljen adni a paradicsomot! Egyrészt ezért teszik tönkre a magyar, de gondolom nem csak a magyar, hanem más kelet-európai országok gazdáit, másrészt ezért teszik tönkre itt azt a gyönyörű, és sok tekintetben egyedülálló természetet, amit egy-két képen már láthattatok. Tonnaszám termelik öntözéssel a paradicsomot egy olyan helyen, ami gyakorlatilag sivatag, évente kábé kétszer esik az eső; aztán hagyják megrohadni!

Álltam és néztem ezt az eszelős pazarlást, ami igazából hosszú távon nem jó senkinek, vagy majdnem senkinek. Nem jó Földanyának, mert ha egyszer abbahagyják ezt a fajta termelést, ami a helyén marad, az a puszta kősivatag, ahol hosszú évekig az égvilágon semmi sem nő. Láttunk ilyet Gran Canarián, olyan érzés, mintha a Marson sétálnánk, ameddig a szem ellát semmi, de semmi élet. Nem jó a spanyoloknak sem, mert ha így folytatják, néhány éven belül hatalmas területekből lesz terméketlen sivatag. És persze nem jó azoknak az országoknak sem, ahova viszik a paradicsomot, tudjuk miért. Annak a néhány nagy cégnek jó csak, akik birtokolják ezeket a “házakat”, meg a műtrágya- és növényvédőszer-gyártóknak. Olyan ez, mintha egy hatalmas rágcsálóhadsereg támadása, akik után nem marad semmi, csak a letarolt föld. Meg a legyek.

Annyira fortyogott bennem valami, hogy tegyek valamit ez ellen. Mondanám, hogy nem veszek többet ebből a paradicsomból, de hát már másfél éve nem veszem a kaját, és eddig még egyik ilyen cég sem ment tönkre bele. Az, hogy ezután sem fogok, az evidencia, de még mindig nem sok. Legszívesebben összeszednék egy teherautónyit és mennék végig a városokon, osztogatnám az ingyenparadicsomot. Már ha lenne teherautóm meg pénzem benzinre. Vagy gyártanám literszám a paradicsomszószt, és eladnám a turistáknak, ha meglenne hozzá az infrastruktúrám. Egyelőre egyik sincs, úgyhogy maradt a rengeteg paradicsomos tészta vacsorára, meg ez a kifakadás a Gennykirakatra...