Minden
új tanulmány azt mutatja, hogy a globális felmelegedés jóval
gyorsabban történik, mint ahogy azt korábban feltételezték.
Komoly tudósok is felvetették azt a lehetőséget, hogy emberi
lények milliói eshetnek áldozatul egy úgynevezett Klimatikus
Holokausztnak. Nemrég egy olyan tanulmány is megjelent, amely
2100-ra 16 ºC-os (30 ºF) hőmérséklet-emelkedéssel számol.
Nem
arról van szó, hogy ez a kultúra egyszer, a távoli jövőben majd
embereket öl meg, sőt, az egész bolygót el fogja pusztítani. Ezt
a jövőt a jelenben születő gyermekek már látni és szenvedni
fogják életük során.
Őszintén,
tényleg többet ér ez a kultúra, mint a saját gyerekeink élete?
Robert
Jay Lifton „Náci orvosok” című könyvében azt vizsgálja,
hogyan voltak képesek olyan emberek, akik egyszer letették a
hippokratészi esküt, a koncentrációs táborok szolgálatába
bocsátani képességeiket, ahol a táborlakókat halálra
dolgoztatták vagy futószalagon mészárolták le. Azt találta,
hogy sokan az orvosok közül őszintén törődtek a gondjaikra
bízott foglyokkal, és megtettek mindent, ami a hatalmukban állt –
bármilyen szánalmasan kevés is volt az –, hogy a foglyok életét
jobbá tegyék. Ha egy fogoly megbetegedett, néha adtak neki egy
aszpirint, hogy szopogassa. Esetleg egy-két napra még ágyba is
fektették (de nem túl sok időre, nehogy a foglyot „kiválasszák”
kivégzésre). Ha a fogolynak fertőző betegsége volt, esetleg meg
is ölték, nehogy a betegség továbbterjedjen. Auschwitz kerítései
között mindez teljesen logikus volt. Még egyszer elmondjuk, az
orvosok minden tőlük telhetőt megtettek, hogy segítsék a
foglyokat, kivéve a legfontosabb dolgot: soha nem vonták kétségbe
Auschwitz létjogosultságát. Soha nem vonták kétségbe,
lehetséges-e embereket halálra dolgoztatni. Nem vonták kétségbe,
lehetséges-e halálra éheztetni őket. Nem vonták kétségbe,
lehetséges-e bebörtönözni őket. Soha nem vonták kétségbe a
kínzások létjogosultságát. Soha nem vonták kétségbe annak a
kultúrának a létjogosultságát, ami ezekhez az embertelenségekhez
vezetett. Soha nem kérdőjelezték meg azt a logikát, ami
elkerülhetetlenül vezetett a villanykerítésekhez, a gázkamrákhoz
és az emberi fejekbe lőtt golyókhoz.
Mi,
környezetvédők ugyanezt tesszük. Teljes erőnkből harcolunk
azért, hogy megvédjük azokat a helyeket, amelyeket szeretünk, és
a rendszer által nyújtott lehetőségeket a legjobb tudásunk
szerint használjuk. Mégis, a legfontosabb dolgot nem tesszük meg:
soha nem kérdőjelezzük meg ennek a halálos kultúrának a
létjogosultságát. Nem kérdőjelezzük meg a létjogosultságát
egy olyan gazdasági és társadalmi rendszernek, ami halálra
dolgoztatja a világot, halálra éhezteti, bebörtönzi és kínpadra
vonja a világot. Soha nem kérdőjelezzük meg azt a logikát, ami
elkerülhetetlenül vezet a tarvágásokhoz, az óceán
meggyilkolásához, a termőföld eltűnéséhez, a folyógátakhoz
és a megmérgezett vízkészletekhez.
És
nyilvánvalóan nem teszünk semmit azért, hogy megállítsuk ezeket
a szörnyűségeket.
Hogyan
állítsuk meg a globális felmelegedést, aminek a legfontosabb
kiváltó oka a kőolaj és a földgáz elégetése? Ha bármelyik
viszonylag intelligens hétéves gyereknek feltesszük a kérdést, a
gyereknek képesnek kell lennie megadnia a nyilvánvaló választ. De
ha megkérdezzük bármelyik viszonylag intelligens 35 éves
felnőttet, aki egy modern zöld technológiával foglalkozó
tanácsadó cégnél dolgozik, minden valószínűség szerint olyan
választ kapunk, amely inkább segíti a céget, mint a valódi,
fizikai világot.
Amikor
a legtöbb ebben a kultúrában élő ember felteszi azt a kérdést,
hogy „hogyan állíthatnánk meg a globális felmelegedést?”
igazából mást kérdeznek, nem azt, amit tettettnek. Valójában
ezt kérdezik: „Hogyan állíthatnánk meg a globális
felmelegedést, anélkül, hogy abbahagynánk a kőolaj és földgáz
elégetését, anélkül, hogy leállítanánk az ipari
infrastruktúrát, anélkül, hogy megállítanánk ezt a globális
gyilkos kultúrát?” És a kérdésre a válasz: sehogyan.
Nézzük
egy másik szemszögből a kérdést. Mit tennél, ha az űrből
érkező idegenek elfoglalnák a bolygót és kiszippantanák az
óceánokat, leborotválnák a természetes erdőket, minden egyes
folyóra gátakat építenének, megváltoztatnák a klímát,
dioxint és tucatnyi más rákkeltő anyagot juttatnának minden anya
tejébe és a gyerekeid, a kedvesed, a fivéred, a nővéred, a
barátaid és a saját testedbe? Ellenállnál? Ha létezne egy
ellenállási mozgalom, csatlakoznál hozzá? Ha nem, miért?
Mennyivel kellene szörnyűbbnek lennie a pusztításnak, mielőtt
megállítanád azokat, akik megölik a bolygót, megölik a
szeretteidet, megölnek téged?
Az
óceánokban élő nagy testű halaknak a 90 %-a kipusztult. Mennyi
az ellenállási küszöböd? 91%? 92? 93? 94? Addig várnál, amíg
95 %-ot kipusztítanak? 96? 97? 98? 99? Mi történik 100 %-nál?
Akkor elkezdenél harcolni?
Ezeknek
a kérdéseknek a feltevésével semmiképpen sem akarjuk azt
sugallani, hogy az embereknek nem kellene a rendszeren belül
megtenniük mindent, hogy lelassítsák ennek a kultúrának a
pusztítását. Ennek az írásnak a születésével egy időben egy
nagy energetikai multicég, állami és szövetségi kormányok,
helyi indián törzsek és számos érdek-képviseleti szervezet (a
környezetvédőktől a halászokig és farmerekig) tárgyal arról,
hogy az elkövetkező 15 évben 5 gátat eltávolítanak a
Klamath-folyóról. (Hogy a lazacok megérik-e ezt az időt, az
kétséges.) Ez valami. Ez fontos dolog.
De
csak az Egyesült Államokban kétmillió gát létezik; közülük
60 000 magasabb, mint 4 méter és 70 000 magasabb, mint 2 méter. Ha
minden nap eltüntetnénk egyet csak ebből a 70 000-ből, 200 évig
tartana, hogy elfogyjanak. A lazacnak, mint fajnak, nincs ennyi
ideje. A tokhalnak nincs ennyi ideje.
Ha
a lazacok emberi formában tudnának megjelenni, mit tennének vajon?
Ez
a könyv arról szól, hogyan vegyük fel a harcot.
És
hogy mit értünk azon, hogy vegyük fel a harcot? Ahogy ebben a
könyvben kifejtjük, legelsősorban azt jelenti, hogy fedezzük fel
a saját gondolatainkat és érzéseinket, jöjjünk rá, kit és mit
szeretünk, és találjuk ki, hogyan tudjuk legjobban megvédeni a
szeretteinket a megfelelő és szükséges eszközök használatával.
A Mélyzöld Ellenállás stratégiája annak a felismerésével
kezdődik, hogy az ipari civilizáció milyen iszonyatos
körülményeket teremtett ezen a bolygón az élet számára. A
Mélyzöld Ellenállás célja, hogy megfossza a gazdagokat attól a
lehetőségtől, hogy a szegényektől lopjanak, és megfossza a
hatalmasokat annak a lehetőségétől, hogy elpusztítsák a
bolygót. Jelenti még a helyreállított termőföld-bázisba mélyen
belegyökerező, igazságos és fenntartható közösségek védelmét
és újjáépítését. A feladat hatalmas, de végre lehet hajtani.
Az ipari civilizációt meg lehet állítani.