2013. július 19., péntek

Aric Mcbay, Lierre Keith és Derrick Jensen: Mélyzöld ellenállás. Előszó, 3. rész

Aricot, Lierre-t és Derricket, ennek a könyvnek az íróit, rendszeresen környékezik meg emberek, akik elmondják, hogyan olvadt össze bennük remény és kétségbeesés. Már nem akarnak mindent megtenni azért, hogy védelmezzék a helyeket, amiket szeretnek; mármint hogy mindent, kivéve a legfontosabbat: hogy megdöntsék magát a kultúrát. Ellentámadásba akarnak lendülni. Meg akarják állítani ezt a kultúrát az útján. Csak éppen nem tudják, hogyan.
Ez a könyv az ellenállás kultúrájának megalkotásáról szól. És egy ténylegesen létező ellenállás létrehozásáról. Arról szól, hogyan teremtsük meg annak a feltételeit, hogy visszatérjenek a lazacok, hogy visszatérjenek a kétéltűek.
Ez a könyv arról szól, hogyan vegyük fel a harcot.
És hogy hogyan győzzünk.

***

A stratégiai fontosságú ipari létesítmények elleni közvetlen támadás alapvető taktikája mind a hadseregeknek, mind a világ bármely táján élő lázadóknak, annál az egyszerű oknál fogva, hogy működik. De magukban ezek a támadások soha nem elegendőek stratégiailag arra, hogy igazságos végeredményt érjünk el. Azaz bármilyen, igazságos jövőre vonatkozó stratégiai elképzelésnek tartalmaznia kell a felhívást az emberi jogokon és a fenntartható anyagi kultúrán alapuló közvetlen demokráciák kialakítására. Ennek az ellenállási mozgalomnak a különböző ágai együtt kell működjenek: a földfeletti és a földalatti, a militánsok és az erőszakmentesek, az első vonalban harcoló aktivisták és a kulturális munkások. Mindenkire szükségünk van.
És bátorságra van szükségünk. Az angol „courage” (bátorság) szónak a gyökere a „coeur”, ami franciául szívet jelent. Minden bátorságra szükségünk van, amit csak az emberi szív létrehozni képes; fegyvert és pajzsot kell kovácsolnunk belőle, hogy megóvjuk azt, ami még megmaradt a bolygóból. És a bátorság éltető vére mi más lenne, mint a szeretet?
Úgyhogy bár ez a könyv arról szól, hogyan vegyük fel a harcot, végül is ez a könyv a szeretetről szól. Az énekesmadaraknak és a lazacoknak a szívedre van szükségük, nem számít, mennyire fáradt, mert még egy megtört szív is szeretetből van kovácsolva. Szükségük van a szívedre, mert eltűnnek, észrevétlenül csusszannak a nemlét hosszú éjszakájába, és sehol semmi jele az ellenállásnak. Abból kell felépítenünk az ellenállást, ami a rendelkezésünkre áll: suttogásokból és imákból, történelemből és álmokból, legbátrabb szavainkból és még bátrabb cselekedeteinkből. Nehéz lesz, nagy árat kell érte fizetni és túl sok kérlelhetetlen hajnalon tűnik majd lehetetlennek. De akkor is ezt kell tennünk. Úgyhogy szedd össze a szívedbe a bátorságod és csatlakozz minden élő lényhez! Ha a legfontosabb célunk a Szeretet, hogyan is vallhatnánk kudarcot?

Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

Aric Mcbay, Lierre Keith és Derrick Jensen: Mélyzöld ellenállás. Előszó, 2. rész

Minden új tanulmány azt mutatja, hogy a globális felmelegedés jóval gyorsabban történik, mint ahogy azt korábban feltételezték. Komoly tudósok is felvetették azt a lehetőséget, hogy emberi lények milliói eshetnek áldozatul egy úgynevezett Klimatikus Holokausztnak. Nemrég egy olyan tanulmány is megjelent, amely 2100-ra 16 ºC-os (30 ºF) hőmérséklet-emelkedéssel számol.
Nem arról van szó, hogy ez a kultúra egyszer, a távoli jövőben majd embereket öl meg, sőt, az egész bolygót el fogja pusztítani. Ezt a jövőt a jelenben születő gyermekek már látni és szenvedni fogják életük során.
Őszintén, tényleg többet ér ez a kultúra, mint a saját gyerekeink élete?

Robert Jay Lifton „Náci orvosok” című könyvében azt vizsgálja, hogyan voltak képesek olyan emberek, akik egyszer letették a hippokratészi esküt, a koncentrációs táborok szolgálatába bocsátani képességeiket, ahol a táborlakókat halálra dolgoztatták vagy futószalagon mészárolták le. Azt találta, hogy sokan az orvosok közül őszintén törődtek a gondjaikra bízott foglyokkal, és megtettek mindent, ami a hatalmukban állt – bármilyen szánalmasan kevés is volt az –, hogy a foglyok életét jobbá tegyék. Ha egy fogoly megbetegedett, néha adtak neki egy aszpirint, hogy szopogassa. Esetleg egy-két napra még ágyba is fektették (de nem túl sok időre, nehogy a foglyot „kiválasszák” kivégzésre). Ha a fogolynak fertőző betegsége volt, esetleg meg is ölték, nehogy a betegség továbbterjedjen. Auschwitz kerítései között mindez teljesen logikus volt. Még egyszer elmondjuk, az orvosok minden tőlük telhetőt megtettek, hogy segítsék a foglyokat, kivéve a legfontosabb dolgot: soha nem vonták kétségbe Auschwitz létjogosultságát. Soha nem vonták kétségbe, lehetséges-e embereket halálra dolgoztatni. Nem vonták kétségbe, lehetséges-e halálra éheztetni őket. Nem vonták kétségbe, lehetséges-e bebörtönözni őket. Soha nem vonták kétségbe a kínzások létjogosultságát. Soha nem vonták kétségbe annak a kultúrának a létjogosultságát, ami ezekhez az embertelenségekhez vezetett. Soha nem kérdőjelezték meg azt a logikát, ami elkerülhetetlenül vezetett a villanykerítésekhez, a gázkamrákhoz és az emberi fejekbe lőtt golyókhoz.
Mi, környezetvédők ugyanezt tesszük. Teljes erőnkből harcolunk azért, hogy megvédjük azokat a helyeket, amelyeket szeretünk, és a rendszer által nyújtott lehetőségeket a legjobb tudásunk szerint használjuk. Mégis, a legfontosabb dolgot nem tesszük meg: soha nem kérdőjelezzük meg ennek a halálos kultúrának a létjogosultságát. Nem kérdőjelezzük meg a létjogosultságát egy olyan gazdasági és társadalmi rendszernek, ami halálra dolgoztatja a világot, halálra éhezteti, bebörtönzi és kínpadra vonja a világot. Soha nem kérdőjelezzük meg azt a logikát, ami elkerülhetetlenül vezet a tarvágásokhoz, az óceán meggyilkolásához, a termőföld eltűnéséhez, a folyógátakhoz és a megmérgezett vízkészletekhez.
És nyilvánvalóan nem teszünk semmit azért, hogy megállítsuk ezeket a szörnyűségeket.
Hogyan állítsuk meg a globális felmelegedést, aminek a legfontosabb kiváltó oka a kőolaj és a földgáz elégetése? Ha bármelyik viszonylag intelligens hétéves gyereknek feltesszük a kérdést, a gyereknek képesnek kell lennie megadnia a nyilvánvaló választ. De ha megkérdezzük bármelyik viszonylag intelligens 35 éves felnőttet, aki egy modern zöld technológiával foglalkozó tanácsadó cégnél dolgozik, minden valószínűség szerint olyan választ kapunk, amely inkább segíti a céget, mint a valódi, fizikai világot.
Amikor a legtöbb ebben a kultúrában élő ember felteszi azt a kérdést, hogy „hogyan állíthatnánk meg a globális felmelegedést?” igazából mást kérdeznek, nem azt, amit tettettnek. Valójában ezt kérdezik: „Hogyan állíthatnánk meg a globális felmelegedést, anélkül, hogy abbahagynánk a kőolaj és földgáz elégetését, anélkül, hogy leállítanánk az ipari infrastruktúrát, anélkül, hogy megállítanánk ezt a globális gyilkos kultúrát?” És a kérdésre a válasz: sehogyan.
Nézzük egy másik szemszögből a kérdést. Mit tennél, ha az űrből érkező idegenek elfoglalnák a bolygót és kiszippantanák az óceánokat, leborotválnák a természetes erdőket, minden egyes folyóra gátakat építenének, megváltoztatnák a klímát, dioxint és tucatnyi más rákkeltő anyagot juttatnának minden anya tejébe és a gyerekeid, a kedvesed, a fivéred, a nővéred, a barátaid és a saját testedbe? Ellenállnál? Ha létezne egy ellenállási mozgalom, csatlakoznál hozzá? Ha nem, miért? Mennyivel kellene szörnyűbbnek lennie a pusztításnak, mielőtt megállítanád azokat, akik megölik a bolygót, megölik a szeretteidet, megölnek téged?
Az óceánokban élő nagy testű halaknak a 90 %-a kipusztult. Mennyi az ellenállási küszöböd? 91%? 92? 93? 94? Addig várnál, amíg 95 %-ot kipusztítanak? 96? 97? 98? 99? Mi történik 100 %-nál? Akkor elkezdenél harcolni?
Ezeknek a kérdéseknek a feltevésével semmiképpen sem akarjuk azt sugallani, hogy az embereknek nem kellene a rendszeren belül megtenniük mindent, hogy lelassítsák ennek a kultúrának a pusztítását. Ennek az írásnak a születésével egy időben egy nagy energetikai multicég, állami és szövetségi kormányok, helyi indián törzsek és számos érdek-képviseleti szervezet (a környezetvédőktől a halászokig és farmerekig) tárgyal arról, hogy az elkövetkező 15 évben 5 gátat eltávolítanak a Klamath-folyóról. (Hogy a lazacok megérik-e ezt az időt, az kétséges.) Ez valami. Ez fontos dolog.
De csak az Egyesült Államokban kétmillió gát létezik; közülük 60 000 magasabb, mint 4 méter és 70 000 magasabb, mint 2 méter. Ha minden nap eltüntetnénk egyet csak ebből a 70 000-ből, 200 évig tartana, hogy elfogyjanak. A lazacnak, mint fajnak, nincs ennyi ideje. A tokhalnak nincs ennyi ideje.
Ha a lazacok emberi formában tudnának megjelenni, mit tennének vajon?
Ez a könyv arról szól, hogyan vegyük fel a harcot.
És hogy mit értünk azon, hogy vegyük fel a harcot? Ahogy ebben a könyvben kifejtjük, legelsősorban azt jelenti, hogy fedezzük fel a saját gondolatainkat és érzéseinket, jöjjünk rá, kit és mit szeretünk, és találjuk ki, hogyan tudjuk legjobban megvédeni a szeretteinket a megfelelő és szükséges eszközök használatával. A Mélyzöld Ellenállás stratégiája annak a felismerésével kezdődik, hogy az ipari civilizáció milyen iszonyatos körülményeket teremtett ezen a bolygón az élet számára. A Mélyzöld Ellenállás célja, hogy megfossza a gazdagokat attól a lehetőségtől, hogy a szegényektől lopjanak, és megfossza a hatalmasokat annak a lehetőségétől, hogy elpusztítsák a bolygót. Jelenti még a helyreállított termőföld-bázisba mélyen belegyökerező, igazságos és fenntartható közösségek védelmét és újjáépítését. A feladat hatalmas, de végre lehet hajtani. Az ipari civilizációt meg lehet állítani.

Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2013. július 18., csütörtök

Az előszó előszava

A következő három bejegyzés nem a saját írásaimat fogja tartalmazni, és nem is annyira humorosak, mint Pálmester legutóbbi szösszenetei. A szöveg Derrick Jensen, Aric McBay és Lierre Keith, három amerikai környezetvédő Deep Green Resistance, azaz Mélyzöld Ellenállás című könyvének az előszava. Nem akarom lelőni a gondolatmenet poénját, ezért csak annyit szeretnék elmondani, hogy a “környezetvédelemhez” olyan teljesen új szemszögből közelít, amivel hasonlóval még nem találkoztam. Illetve a gondolatok, töredékes formában és másképpen már bennem is felbukkantak olykor-olykor, de formába öntve és kimondva itt olvastam őket először. És mivel csak angolul hozzáférhetőek, az első olvasás óta úgy érzem, fontos lenne ezeket az írásokat magyarul is elérhetővé tenni. Innen az impulzus, ami a fordítás hajtóereje volt. Néhány darabja olyan lehetetlen helyeken készült, mint Puerto de Mogán egyik kávézójának a teraszán késő éjjel (ott találtuk az egyetlen hozzáférhető konnektort), vagy Szabi barátunk műhelyében, miközben repkedtek körülöttem a hegesztő és a flex szikrái.
Az első találkozás óta sokszor átrágtam magam a gondolatmeneten, gondolkoztam, vitatkoztam vele, kerestem benne a hibát, a nem stimmelő pontokat. És bár több olyan helyet is találtam a könyvben, ahol azt érzem, hogy a személyes negatív élmények átveszik a tárgyilagosság helyét, magában a logikus gondolatmenetben nem lelem a hibát. Amiből pedig az a hátborzongató következtetés adódik, hogy legalábbis nagyjából igaza van.
Vagy nincs. Az elmúlt években minden elsajátított tudásom és a világról alkotott elképzelésem azt mondja, hogy a teljes egész kép nagyobb kell legyen a Mélyzöld Ellenállás világképénél. De még ha úgy is van, még ha léteznek is más erők, amiket segítségül hívhatunk azért, hogy megvédjük mindazt, amit fontosnak tartunk ezen a bolygón, akkor sem csukhatjuk be a szemünket a tényekre: nagyon-nagyon sok minden nincsen rendben a körülöttünk lévő világban. Ez az írás egy lehetséges útját mutatja meg az ellenállásnak. Őszintén remélem, hogy nem az egyetlen utat.

Szívesen fogadnék bármiféle visszajelzést, hogy Ti mit gondoltok az alábbi írásról; akár itt a blogon, akár privát üzenetben. Úgyhogy a visszhangokra fülelve elindítom az útjára ezt a fordítást:

Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

Aric Mcbay, Lierre Keith és Derrick Jensen: Mélyzöld ellenállás. Előszó, 1. rész

Valakinek végül el kellett kezdenie. Sok más ember is hisz mindabban, amit itt leírtunk és elmondtunk. Csak nem merik magukat úgy kifejezni, ahogy mi.
Sophie Scholl, The White Rose Society

Ez a könyv arról szól, hogyan vegyük fel a harcot. A jelenleg domináns kultúra – a civilizáció – folyamatosan gyilkolja a bolygót, és már nagyon régóta ideje lenne, hogy mi, akik törődünk a földi élettel, megtegyük az első szükséges lépéseket, hogy megakadályozzuk ezt a kultúrát abban, hogy elpusztítson minden élőlényt.
Mostanra már mindannyian ismerjük a statisztikákat és a trendeket: az óceánban élő nagy testű halak 90 %-a megsemmisült, tízszer annyi műanyag lebeg az óceánban, mint fitoplankton, a természetes erdők 97 %-a megsemmisült, a természetes legelők 98 %-a megsemmisült, a kétéltű populációk omlanak össze, a molluszkák populációja omlik össze, a halpopuláció omlik össze, és így tovább. Minden egyes napon kétszáz földi faj hal ki. Ha még nem ismertük ezeket a statisztikai adatokat, akkor ismernünk kellene.
Ez a kultúra elpusztítja a termőföldeket. Ez az, amit tesz. Amikor Irakra gondolunk, mi jut először az eszünkbe? Olyan sűrű cipruserdők, hogy a napsütés soha nem jut el a talajra? Ennek a kultúrának az egyik legelső írott mítosza arról szól, hogyan irtja ki Gilgames az Irak hegyein és völgyein növő erdőket, azért, hogy egy hatalmas várost építsen. Az Arab-félszigetet egyszer tölgyfás szavanna borította. A Közel-Keletet sűrű erdők borították (mindannyian hallottunk Libanon cédrusairól). Görögországot sűrű erdők borították. Észak-Afrikát sűrű erdők borították.
Még egyszer elmondjuk: ez a kultúra elpusztítja a termőföldeket.
És nem fogja abbahagyni, csak mert szépen kérjük.
Nem igaz, hogy demokráciában élünk. És még mielőtt heves tiltakozásba fognál ennek a szentségtörésnek a hallatára, tedd fel magadnak az alábbi kérdéseket: kinek az érdekeit szolgálják inkább a kormányok: a nemzetközi cégekét vagy az élőlényekét? És a bírósági rendszer vajon felelősségre vonja a cégvezetőket pusztító, sőt, gyakran gyilkos cselekedeteikért?
Íme néhány nem annyira vicces találós kérdés. Kérdés: Mit kapsz, ha összeadsz egy hosszú ideje tartó drogfüggőséget, egy hirtelen temperamentumot és egy puskát? Válasz: két életfogytiglant gyilkosságért, a legkorábbi szabadulási dátum 2026. Kérdés: Mit kapsz, ha összeadsz két nemzetállamot, egy nagy nemzetközi céget, negyven tonna mérgezőanyagot és 8000 halott emberi lényt? Válasz: Teljes értékű nyugdíjat és járulékos juttatásokat (mint Warren Anderson, a Union Carbide, a bhopali tömeggyilkosságok okozójának vezérigazgatója).
Vajon a gazdagoknak ugyanazzal a bírósági rendszerrel kell szembenéznie, mint neked vagy nekem? Vajon a földi életnek van annyi képviselője a bíróság előtt, mint egy nemzetközi cégnek?
Mindannyian tudjuk a válaszokat ezekre a kérdésekre.
És mindannyian érezzük a csontjainkban, ha az eszünkkel nem is tudjuk, hogy ez a kultúra nem fog átmenni semmiféle önkéntes átalakuláson egy egészséges és fenntartható életforma irányába. Mi hárman – Aric, Lierre és Derrick – ezer és ezer embert kérdeztünk meg a társadalom valamennyi rétegéből, aktivistáktól és diákoktól kezdve egészen ismeretlen emberekig, akikkel a buszon vagy a repülőn találkoztunk, hogy hisznek-e abban, hogy ez a kultúra magától át fog alakulni. Szinte senki sem válaszolta azt, hogy igen.
Ha törődsz a bolygón élő lények sorsával, és hiszel abban, hogy ez a kultúra magától nem fogja abbahagyni a pusztítást, hogyan befolyásolja ez a hit az ellenállásod módjait?
A legtöbb embernek fogalma sincs róla, mert a legtöbb ember nem beszél erről.
Ez a könyv erről beszél: ez a könyv erről a stratégia- és taktikaváltásról beszél.
Ez a könyv arról szól, hogyan vegyük fel a harcot.
Muszáj a testünkkel és az életünkkel állni az ipari rendszer és a bolygón lévő élet közé. Muszáj elkezdenünk az ellentámadást. Akik utánunk jönnek, akik öröklik ami megmarad a Földből, miután ezt a kultúrát megállítja valami – legyen ez az erő az olajcsúcs, a gazdasági összeomlás, az ökológiai összeomlás, vagy bátor férfiak és nők a természettel való szövetségben tett erőfeszítései –, az alapján ítélnek meg majd minket, mennyire egészséges földeket hagyunk rájuk. Nem érdekli majd őket, te meg én hogyan éltük az életünket. Nem érdekli majd őket, milyen erősen próbálkoztunk. Nem érdekli majd őket, hogy vajon rendes emberek voltunk-e. Az sem érdekli majd őket, hogy erőszakosak vagy erőszakmentesek voltunk-e. Az sem, hogy gyászoltuk-e vajon a föld meggyilkolását. Az sem, hogy fel- és megvilágosodottak voltunk-e, vagy sem. Az sem érdekli majd őket, miféle kifogásaink voltak a nemcselekvésre (mint például: „túl ideges vagyok ahhoz, hogy ezzel foglalkozzak,” vagy „ez túl nagy és ijesztő probléma,” vagy „túl elfoglalt vagyok,” vagy „a hatalmon levők megölnek, ha hatékonyan lépünk fel a rendszer ellen,” vagy hogy „ha visszaütünk, azt kockáztatjuk, hogy olyanok leszünk, mint ők,” vagy hogy „de hát én szelektíven gyűjtök és újrahasznosítok,” vagy bármelyik abból a rengeteg egyéb kifogásból, amit már túl sokszor hallottunk.) Az sem fogja érdekelni őket, mennyire éltünk egyszerűen. Az sem, hogy mennyire tiszták voltak a gondolataink és a cselekedeteink. Még az sem, hogy mi azzá a változássá váltunk-e, amit a világban látni szeretnénk. Az sem, hogy kire szavaztunk: jobbra, balra, középre, a zöldekre, vagy senkire. Az sem fogja érdekelni őket, ha nagyon hosszú könyveket írtunk a dologról. Az sem, vajon szántuk-e azokat a vezérigazgatókat és politikusokat, akik ezt az egész gyilkos rendszert igazgatták.
Az érdekli majd őket, hogy be tudják-e szívni a levegőt és meg tudják-e inni a vizet. Ábrándozhatunk, a nagy fordulatról, amennyit csak akarunk, de ha az emberek (beleértve még az embertelen embereket is) nem tudják beszívni a levegőt, az egész nem sokat számít.

Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2013. július 17., szerda

Teszt az egészséges életről

Szaktanácsokat ad teszt formájában Váladékné Dr. Alvadó Amália gennyológus professzor

1. Hogyan kezded a napodat?
a. Kifakadok az ágyból és megiszok fél deci fokhagymás csirkegennyet.
b. Jóga, reggeli, kávé, szarás.
c. Beveszem a gyógyszereimet majd irány a gyorsétterem.
d. Magamhoz térek délben, másnaposan, majd felnyalom a kisasztalról a tegnap esti fehér por maradványait.

2. Milyen gyakran mész ki a természetbe?
a. Minden nap figyelem és tanulmányozom a természet lényeit, amiket két nagy csoportra lehet osztani: amelyek gennyedzenek és amelyek nem. Az utóbbiak érdektelenek számomra.
b. Hetente-kéthetente járok túrázni, és mindig találok valami rothadó dolgot.
c. Napi 10 órában dolgozok a Fővárosi Gennyműveknél, így nincs időm a természetbe járni.
d. Nem tudok kimenni, mindenhol rácsok és őrök vannak!

3. Milyen fontos számodra a napi szintű mozgás?
a. Örökmozgó vagyok, folyamatosan pörgök, mint a gennyerátor.
b. Pár naponta sportolok, leszaladok a tópartra és lopott biciklivel tekerek vissza.
c. Itt a sitten minden nap kimegyünk pár órát az udvarra, meg van konditerem is.
d. Hetente kimozdulok otthonról, amikor elfogy a sör meg a kaja.

4. Mennyire foglalkoztat az öngyógyítás?
a. Természetgyógyász vagyok, gennyet és spiritet fakasztok az emberekből.
b. Kiscsávó, én Darth Wader tanítványa vagyok, de ötezerért téged is lekezellek az energiámmal!
c. Nem foglalkozok természetfeletti dolgokkal, nekem háziorvosom van.
d. Néha eltörik egy-két csontomat, ha túl későn fizetek, de mindig összeforr magától.

5. Mit teszel, ha megbetegszel?
a. Megiszok két feles pálinkát meg lefekvéskor egy feles párolt lógennyet.
b. Kiíratom magam táppénzre és egész héten a haverokkal kocsmázok.
c. Beszedem a fél gyógyszertárat és egész nap ülök a tévé meg a számítógép előtt.
d. Engem már öt súlyos betegséggel kezelnek, mit nekem egy hatodik!

6. Mit teszel, hogy bevidd a szükséges vitaminokat és ásványi anyagokat?
a. Napi szinten iszom a saját készítésű gyógykoktélomat gyümölcsökből, gyógyfüvekből, pálinkából és kecskegennyből.
b. Hiper-multivitaminokat szedek.
c. Manapság már mindenben van vitamin meg iszol elég sok elektrolitot.
d. Kórházi vagy börtönkoszton élek.

7. Mennyire egészséges a munkád?
a. Teljesen, mivel nem dolgozok, a Genny Egyház tisztségviselője vagyok.
b. Eléggé, a multicégek odafigyelnek, hogy napi 10 óra munka után is egészséges legyél.
c. Megélhetési bűnöző vagyok, heti pár óra melóból elvagyok egész héten.
d. Az alsómocsoládi bentlakásos akkumulátor- és szárazelemgyárban dolgozok feketén.

8. Mennyire figyelsz oda az egészséges táplálkozásra?
a. Magamnak főzök bio alapanyagokból, imádom a gyümölcsöket, a pálinkát, a bort és a gennyes dolgokat.
b. Mega-akciós dolgokat eszek.
c. A gyorséttermi menüt mindig light kólával kérem.
d. Piros bogyó reggel, kék bogyó délben, este beöntés.

9. Milyen környezetben élsz?
a. Természet, állatok, borospince, pálinkafőzde, pókgenny-lepárló.
b. Falu/kisváros, jó szomszédok, szép táj, jó levegő, csak szétbasz az ideg, mert nincs munka!
c. Városban élek, öten ötven négyzetméteren, ablakom alatt egy hatsávos úttal.
d. Mellettem van egy hatalmas vegyi üzem meg egy akkumulátorgyár, és nem messze egy atomerőmű.

10. Mennyi időt töltesz azzal, hogy összhangban élj a természettel?
a. Az egész napomat, kutatom a gennyedző lényeket és gyűjtöm a szpiritet.
b. Heti pár órát, de most készülök elvégezni egy sámántanfolyamot az interneten.
c. Napi 10 óra munka mellett néha átfut az agyamon a gondolat...
d. Feketemágus vagyok, a természet erőit igyekszem használni, hogy hatalmam legyen a világ felett.

Kiértékelés:

Minden 'a' válasz 3 pont, minden 'b' válasz 2 pont, minden 'c' válasz 1 pont, minden 'd' válasz 0 pont. Add össze, és nézd meg:

0-3 pont: A Spirit és a Genny egyáltalán nem része az életednek. Valamit nagyon benéztél, amikor erre a világra születtél. De nincs nagy probléma, pár hét és elföldelnek. Számodra a Spirit a tömegsír feletti csapatszellem.

4-10 pont: Fogalmad sincs az egészséges életről, szintetikus szemetet eszel és azzá is válsz lassanként, a természetet is csak akkor látod, ha véletlenül átkapcsolsz egy természetfilmre. Sürgősen valami gennyes dologra vagy még több gyógyszerre van szükséged!

11-17 pont: Nem vagy menthetetlen, de benned nincs rendben az egyensúly a szpirittel és a gennyel, engedj a kísértésnek, ha érzed, hogy ki akar belőled fakadni valami! Fel a fejjel, jó úton haladsz a rossz irányba!

18-24 pont: Tudatosan törekszel az egészséges életre, de még hiányzik belőled némi tablettás szpirit és sűrített genny, amit nem a médiából és a szupermarketből fogsz megkapni! Ébredj, fakadj, szorgos népünk győzni fog!

25-30 pont: minta értékű egészséges életet élsz fizikailag és gennyológiailag egyaránt. Mutass utat a többi tudatlannak, kenegesd őket friss gennyel és adj nekik beöntéses szpiritet! Ilyen embernek a Genny Egyházában a helye!


Írta: Pálmester 2013 június

Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2013. július 1., hétfő

Ősi Szennymise

Szennymisét prezentál a MindenGennyek éjszakájára a Genny Egyház önkéntesen kineveztetett tisztségviselő-helyettese, Dr. Fertőhalmi Fakasztó Fóbiás gennyológus melléktestvér, az ősi Gennyek Könyve alapján.

"Gennyeim! Azért gyűltünk ma össze, hogy tanúi lehessünk Spiritből fakadó lelkeink gennybekelésének. Remélem, tudjátok, hogy itt Bergennygóciában bármelyik vallás híve lehetsz, az a lényeg, hogy pici személyiség-halmazodból egyaránt fakadjon a Spirit és a Genny. Hogy jobban átérezzétek mondanivalóm trágyát, felolvasok egy idézetet a Gennyek Könyvéből:

"Mondám Néktek a valót fekélyes testvéreim:
Eljő majd a nagy nap, midőn megvilágosodátok;
Kitárván szívetek, nem lészen több tagadás,
Megindul vala fekélyetekből a friss Genny fakadás!

Megszűnvén az undor és megszűnvén a nekrofília,
Eljő az egység és eljő az elektro-urológia!
Egymás vállára borulván bocsájtjátok meg tetteiteket,
És lévén vala lubickolás
Spiritben, békében, boldogságban a Gennyekben!

 S minden teremtmény látá, hogy ez jó!
Eljővén vala eme szép napon a megtisztulás,
Lévén eztől egy-szpirit-hit és genny-kommunizmus,
Megszűnvén a Földön a Genny-ateizmus!"

Juli Ánuszbarát könyve, 13 1/3.
Ez az írás is arra is utal, hogy minden testvéremben és testnedvemben ott bugyog egy ősi erő, az Anyaföld, Mother Earth, Pacha Mama szpiritje és aki átérzi, abból megtisztulásként kifakad a Genny. Ne szégyelld a gennyed színét! Ne tagadd, érezd át, fogadd el, szálljon meg a Szennylélek! Most pedig mormoljunk egy Migennyünket:

"Mi Gennyünk, ki fakadsz a Szennyekben,
Alvadjon meg a te országod, legyen meg a te fakadásod,
Miképpen a Gennyben, úgy a Spiritben is!

Add meg Nekünk mindennapi kigyűlésünket,
Bocsájtsd meg a mi fertőzéseinket,
Miképpen mi is megbocsájtunk a nekünk fertőzőeknek!

Vigyél minket kísértésbe és szabadíts meg a Jediktől,
Mert tiéd a Szenny, a Spirit és a Dicső Seb!
GENNY!"

Ne felejtsétek, egyházunk adományokat elfogad! Miket adományozzatok? Hát amiknek te is örülnél.

A Szennymise véget ért, menjetek friss Gennyel!" 
Bejegyezte: dátum: 1 megjegyzés:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)