2013. július 19., péntek

Aric Mcbay, Lierre Keith és Derrick Jensen: Mélyzöld ellenállás. Előszó, 2. rész

Minden új tanulmány azt mutatja, hogy a globális felmelegedés jóval gyorsabban történik, mint ahogy azt korábban feltételezték. Komoly tudósok is felvetették azt a lehetőséget, hogy emberi lények milliói eshetnek áldozatul egy úgynevezett Klimatikus Holokausztnak. Nemrég egy olyan tanulmány is megjelent, amely 2100-ra 16 ºC-os (30 ºF) hőmérséklet-emelkedéssel számol.
Nem arról van szó, hogy ez a kultúra egyszer, a távoli jövőben majd embereket öl meg, sőt, az egész bolygót el fogja pusztítani. Ezt a jövőt a jelenben születő gyermekek már látni és szenvedni fogják életük során.
Őszintén, tényleg többet ér ez a kultúra, mint a saját gyerekeink élete?

Robert Jay Lifton „Náci orvosok” című könyvében azt vizsgálja, hogyan voltak képesek olyan emberek, akik egyszer letették a hippokratészi esküt, a koncentrációs táborok szolgálatába bocsátani képességeiket, ahol a táborlakókat halálra dolgoztatták vagy futószalagon mészárolták le. Azt találta, hogy sokan az orvosok közül őszintén törődtek a gondjaikra bízott foglyokkal, és megtettek mindent, ami a hatalmukban állt – bármilyen szánalmasan kevés is volt az –, hogy a foglyok életét jobbá tegyék. Ha egy fogoly megbetegedett, néha adtak neki egy aszpirint, hogy szopogassa. Esetleg egy-két napra még ágyba is fektették (de nem túl sok időre, nehogy a foglyot „kiválasszák” kivégzésre). Ha a fogolynak fertőző betegsége volt, esetleg meg is ölték, nehogy a betegség továbbterjedjen. Auschwitz kerítései között mindez teljesen logikus volt. Még egyszer elmondjuk, az orvosok minden tőlük telhetőt megtettek, hogy segítsék a foglyokat, kivéve a legfontosabb dolgot: soha nem vonták kétségbe Auschwitz létjogosultságát. Soha nem vonták kétségbe, lehetséges-e embereket halálra dolgoztatni. Nem vonták kétségbe, lehetséges-e halálra éheztetni őket. Nem vonták kétségbe, lehetséges-e bebörtönözni őket. Soha nem vonták kétségbe a kínzások létjogosultságát. Soha nem vonták kétségbe annak a kultúrának a létjogosultságát, ami ezekhez az embertelenségekhez vezetett. Soha nem kérdőjelezték meg azt a logikát, ami elkerülhetetlenül vezetett a villanykerítésekhez, a gázkamrákhoz és az emberi fejekbe lőtt golyókhoz.
Mi, környezetvédők ugyanezt tesszük. Teljes erőnkből harcolunk azért, hogy megvédjük azokat a helyeket, amelyeket szeretünk, és a rendszer által nyújtott lehetőségeket a legjobb tudásunk szerint használjuk. Mégis, a legfontosabb dolgot nem tesszük meg: soha nem kérdőjelezzük meg ennek a halálos kultúrának a létjogosultságát. Nem kérdőjelezzük meg a létjogosultságát egy olyan gazdasági és társadalmi rendszernek, ami halálra dolgoztatja a világot, halálra éhezteti, bebörtönzi és kínpadra vonja a világot. Soha nem kérdőjelezzük meg azt a logikát, ami elkerülhetetlenül vezet a tarvágásokhoz, az óceán meggyilkolásához, a termőföld eltűnéséhez, a folyógátakhoz és a megmérgezett vízkészletekhez.
És nyilvánvalóan nem teszünk semmit azért, hogy megállítsuk ezeket a szörnyűségeket.
Hogyan állítsuk meg a globális felmelegedést, aminek a legfontosabb kiváltó oka a kőolaj és a földgáz elégetése? Ha bármelyik viszonylag intelligens hétéves gyereknek feltesszük a kérdést, a gyereknek képesnek kell lennie megadnia a nyilvánvaló választ. De ha megkérdezzük bármelyik viszonylag intelligens 35 éves felnőttet, aki egy modern zöld technológiával foglalkozó tanácsadó cégnél dolgozik, minden valószínűség szerint olyan választ kapunk, amely inkább segíti a céget, mint a valódi, fizikai világot.
Amikor a legtöbb ebben a kultúrában élő ember felteszi azt a kérdést, hogy „hogyan állíthatnánk meg a globális felmelegedést?” igazából mást kérdeznek, nem azt, amit tettettnek. Valójában ezt kérdezik: „Hogyan állíthatnánk meg a globális felmelegedést, anélkül, hogy abbahagynánk a kőolaj és földgáz elégetését, anélkül, hogy leállítanánk az ipari infrastruktúrát, anélkül, hogy megállítanánk ezt a globális gyilkos kultúrát?” És a kérdésre a válasz: sehogyan.
Nézzük egy másik szemszögből a kérdést. Mit tennél, ha az űrből érkező idegenek elfoglalnák a bolygót és kiszippantanák az óceánokat, leborotválnák a természetes erdőket, minden egyes folyóra gátakat építenének, megváltoztatnák a klímát, dioxint és tucatnyi más rákkeltő anyagot juttatnának minden anya tejébe és a gyerekeid, a kedvesed, a fivéred, a nővéred, a barátaid és a saját testedbe? Ellenállnál? Ha létezne egy ellenállási mozgalom, csatlakoznál hozzá? Ha nem, miért? Mennyivel kellene szörnyűbbnek lennie a pusztításnak, mielőtt megállítanád azokat, akik megölik a bolygót, megölik a szeretteidet, megölnek téged?
Az óceánokban élő nagy testű halaknak a 90 %-a kipusztult. Mennyi az ellenállási küszöböd? 91%? 92? 93? 94? Addig várnál, amíg 95 %-ot kipusztítanak? 96? 97? 98? 99? Mi történik 100 %-nál? Akkor elkezdenél harcolni?
Ezeknek a kérdéseknek a feltevésével semmiképpen sem akarjuk azt sugallani, hogy az embereknek nem kellene a rendszeren belül megtenniük mindent, hogy lelassítsák ennek a kultúrának a pusztítását. Ennek az írásnak a születésével egy időben egy nagy energetikai multicég, állami és szövetségi kormányok, helyi indián törzsek és számos érdek-képviseleti szervezet (a környezetvédőktől a halászokig és farmerekig) tárgyal arról, hogy az elkövetkező 15 évben 5 gátat eltávolítanak a Klamath-folyóról. (Hogy a lazacok megérik-e ezt az időt, az kétséges.) Ez valami. Ez fontos dolog.
De csak az Egyesült Államokban kétmillió gát létezik; közülük 60 000 magasabb, mint 4 méter és 70 000 magasabb, mint 2 méter. Ha minden nap eltüntetnénk egyet csak ebből a 70 000-ből, 200 évig tartana, hogy elfogyjanak. A lazacnak, mint fajnak, nincs ennyi ideje. A tokhalnak nincs ennyi ideje.
Ha a lazacok emberi formában tudnának megjelenni, mit tennének vajon?
Ez a könyv arról szól, hogyan vegyük fel a harcot.
És hogy mit értünk azon, hogy vegyük fel a harcot? Ahogy ebben a könyvben kifejtjük, legelsősorban azt jelenti, hogy fedezzük fel a saját gondolatainkat és érzéseinket, jöjjünk rá, kit és mit szeretünk, és találjuk ki, hogyan tudjuk legjobban megvédeni a szeretteinket a megfelelő és szükséges eszközök használatával. A Mélyzöld Ellenállás stratégiája annak a felismerésével kezdődik, hogy az ipari civilizáció milyen iszonyatos körülményeket teremtett ezen a bolygón az élet számára. A Mélyzöld Ellenállás célja, hogy megfossza a gazdagokat attól a lehetőségtől, hogy a szegényektől lopjanak, és megfossza a hatalmasokat annak a lehetőségétől, hogy elpusztítsák a bolygót. Jelenti még a helyreállított termőföld-bázisba mélyen belegyökerező, igazságos és fenntartható közösségek védelmét és újjáépítését. A feladat hatalmas, de végre lehet hajtani. Az ipari civilizációt meg lehet állítani.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése